Milyen egy jó vezető?
Vezetőnek lenni nem könnyű feladat.
Sok elvárásnak kell megfelelni.
Egyfelől ott vannak a cég elvárásai.
Gondoskodjon arról, hogy a beosztottjai hozzák a kívánt teljesítményt.
Biztosítsa a zavartalan működéshez szükséges feltételeket, amibe az is beletartozik, hogy lehetőleg alacsony legyen a fluktuáció.
Másfelől ott vannak a beosztottak elvárásai.
Legyen szakmailag hozzáértő, akihez kérdés esetén fordulni lehet.
Tudjon mindenről, amit a beosztottak csinálnak anélkül, hogy mikromenedzselné őket.
Támogassa a csapata szakmai fejlődését.
Képviselje a csapatát a különböző külső és belső partnerek felé.
Azt látom, hogy ennek kevés vezető tud megfelelni.
Talán azért is, mert az elvárások, amikkel szembekerül ellentmondanak egymásnak, hisz a dolgozók és a cég érdekei gyakran szembekerülnek egymással.
Van olyan, aki kiváló szakember, de nem lenne szabad más élőlények közelébe engedni.
Vagy éppen fordítva, kiválóan kezeli az embereket, de szakmailag az alapok közelében sincs.
Középvezetői szinten még egész jól lehet kompenzálni a szakmai hiányosságokat, főleg ha van pár jól felkészült beosztott.
Viszont azt látom, hogy minél feljebb nézünk egy bizonyos létrán, annál sötétebb a kép.
Sok olyan vezetőt látok, akik már évtizedek óta a pozíciójukban vannak és nem fejlődtek semmit.
Nem elsősorban szakmai téren, hisz arra rá vannak kényszerítve.
Arra gondolok, hogy leragadtak a 10-20 évvel ezelőtti elképzelésekben, hogy hogyan kell embereket vezetni.
Csakhogy a világ közben megváltozott, amit nem tudnak és nem is akarnak megérteni.
Szerintem egy jó vezető olyan, akitől tanulni lehet.
Nem uralkodó, inkább olyan, mint egy tanár.
Szakmai oldalról, ha kérdés merül fel, tudja a választ, vagy ha nem akkor legalább azt, hogy kit lehet megkérdezni.
Legyen tisztában a csapata képességeivel és támogassa a fejlődésüket, mind egyénileg, mind csapatként.
Legyen határozott, de kezelje rugalmasan a dolgokat, ha arra van szükség.
Állítson fel kereteket, de ne ragaszkodjon mereven a szabályokhoz.
Tudja reálisan értékelni a vele dolgozókat és tudja érthetően kommunikálni az észrevételeit.
Tudja bemutatni a csapata teljesítményét és védje meg azt, ha esetleg arra van szükség.
Vezetőként a legnagyobb kihívás szerintem az, hogy úgy feleljen meg ezeknek az elvárásoknak, hogy közben hű tud maradni önmagához.
Ha ez nincs meg, mert olyan dolgokra kényszerül, amikkel nem ért egyet, az feszültséghez, frusztrációhoz vezethet.
Van, aki tudja kezelni ezt a feszültséget és tulajdonképpen jól érzi magát a szerepében.
Van, akit ez a feszültség felőröl és vagy kiég vagy megpróbálja valahol máshol, hátha ott jobb lesz.
Többször hallottam már azt, hogy az emberek vezetőket hagynak el, nem cégeket.
Nem tudom, hogy ez tényleg így van-e, de valószínűleg sok esetben ez történik.
Ha egy olyan vezetővel akadsz össze, akivel nem tudsz együtt dolgozni bármilyen okból, érdemes kicsit vizsgálódni, mielőtt kilépnél.
Mi az, ami zavar vele kapcsolatban?
Lehet-e változtatni?
Az a legjobb megoldás, ha felmondok?
Mit tanultam ebből az egészből?
Egy állásinterjún a vezető személye is része lehet annak a döntésnek, hogy igent mondasz-e, de nem szabad erre alapozni.
Már csak azért sem, mert ki tudja meddig lesz ő a vezetőd.
Ideális esetben persze egy olyan vezetővel tudsz együtt dolgozni, aki figyel a fejlődésedre és támogat szakmailag.
Ha nem ideális a helyzet, nézd meg az alternatívákat és azt, hogy az egészből mit tudsz leszűrni.
Ne felejtsd el, mindenki jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának:)
Jó megfigyelést 🙂
Wer ist ein guter Anführer?
Führungskraft zu sein ist keine leichte Aufgabe.
Es gibt viele Erwartungen, die zu erfüllen sind.
Da sind zum einen die Erwartungen des Unternehmens.
Stellen Sie sicher, dass Ihre Untergebenen die gewünschte Leistung erbringen.
Sorgen Sie für die notwendigen Voraussetzungen für einen reibungslosen Betrieb, wozu auch gehört, die Fluktuation so gering wie möglich zu halten.
Auf der anderen Seite stehen die Erwartungen der Untergebenen.
Seien Sie eine fachlich kompetente Person, die bei Fragen kontaktiert werden kann.
Wissen Sie alles, was Ihre Untergebenen tun, ohne sie bis ins kleinste Detail zu verwalten.
Unterstützen Sie die berufliche Weiterentwicklung Ihres Teams.
Repräsentieren Sie Ihr Team gegenüber verschiedenen externen und internen Partnern.
Ich sehe, dass nur wenige Führungskräfte dem gerecht werden können.
Vielleicht auch, weil die Erwartungen, mit denen sie konfrontiert werden, einander widersprechen, weil die Interessen der Mitarbeiter und des Unternehmens oft nicht überschneiden.
Es gibt Menschen, die hervorragende Fachkräfte sind, aber sie sollten nicht in die Nähe anderer Lebewesen gelassen werden.
Oder im Gegenteil: Er geht hervorragend mit Menschen um, ist aber beruflich bei weitem nicht auf dem Niveau wo er sein sollte.
Auf der mittleren Führungsebene lassen sich fachliche Defizite recht gut kompensieren, insbesondere wenn es ein paar gut vorbereitete Untergebene gibt.
Ich sehe jedoch, dass das Bild umso dunkler wird, je höher wir auf einer bestimmten Leiter blicken.
Ich sehe viele Führungskräfte, die seit Jahrzehnten in ihren Positionen sind und sich überhaupt nicht weiterentwickelt haben.
Nicht primär im beruflichen Bereich, da sie dazu gezwungen werden.
Ich meine, sie stecken in den Vorstellungen von vor 10 bis 20 Jahren fest, wie man Menschen führt.
Allerdings hat sich die Welt inzwischen verändert, was sie nicht verstehen können und wollen.
Ich denke, ein guter Anführer ist jemand, von dem man lernen kann.
Er ist nicht herrisch, eher wie ein Lehrer.
Aus professioneller Sicht weiß er die Antwort, wenn eine Frage aufkommt, oder wenn nicht, weiß er zumindest, wen er fragen kann.
Er ist sich der Fähigkeiten seines Teams bewusst und unterstützt dessen Entwicklung, sowohl einzeln als auch als Team.
Er ist standhaft, zugleich flexibel, wenn es nötig ist.
Er setzt Grenzen, aber haltet sich nicht stur an die Regeln.
Er ist in der Lage, diejenigen, die mit ihm zusammenarbeiten, realistisch einzuschätzen und seine Kommentare klar zu kommunizieren.
Er präsentiert die Leistung seines Teams und verteidigt diese bei Bedarf.
Ich denke, die größte Herausforderung als Führungskraft besteht darin, diese Erwartungen zu erfüllen und sich dabei selbst treu zu bleiben.
Wenn er dies nicht hat, weil er gezwungen ist, Dinge zu tun, mit denen er nicht einverstanden ist, kann dies zu Spannungen und Frustration führen.
Es gibt diejenigen, die mit dieser Spannung umgehen können und sich in ihrer Rolle tatsächlich wohl fühlen.
Es gibt diejenigen, die von dieser Anspannung erdrückt werden und entweder ausbrennen oder woanders versuchen, weil es dort besser ist.
Ich habe oft gehört, dass Menschen Manager verlassen, nicht Unternehmen.
Ich weiß nicht, ob das wirklich immer der Fall ist, aber es kommt wahrscheinlich in vielen Fällen vor.
Wenn du mit einem Manager festsitzst, mit dem du aus irgendeinem Grund nicht zusammenarbeiten kannst, lohnt es sich, vor einer Kündigung einige Nachforschungen anzustellen.
Was stört dich daran?
Kann es geändert werden?
Ist es das Beste, zu gehen?
Was hast du daraus gelernt?
In einem Vorstellungsgespräch kann auch die Persönlichkeit der Führungskraft mit in die Entscheidung einfließen, ob man „Ja“ sagt, sollte sich aber nicht nur darauf stützen.
Nicht nur, weil wer weiß, wie lange er dein Manager sein wird.
Im Idealfall arbeitst du natürlich mit einer Führungskraft zusammen, die auf deine Entwicklung achtet und dich professionell unterstützt.
Wenn die Situation nicht ideal ist, schaue dir die Alternativen an und was du daraus lernen kannst.
Vergiss nicht, jeder ist gut zu etwas, und wenn nicht dient er als abschreckendes Beispiel 🙂
Viel Spass beim beobachten 🙂
Who is a good leader?
Being a leader is not an easy task.
There are many expectations to meet.
On the one hand, there are the company’s expectations.
Make sure your subordinates deliver the desired performance.
Ensure the necessary conditions for smooth operation, which includes keeping turnover as low as possible.
On the other hand, there are the expectations of subordinates.
Be a professionally competent person who can be contacted in case of questions.
Know everything your subordinates are doing without micromanaging them.
Support the professional development of your team.
Represent your team to various external and internal partners.
I see that only few leaders can live up to this.
Perhaps also because the expectations you face contradict each other, because the interests of the employees and the company often come into conflict with each other.
There are those who are excellent professionals, but they should not be allowed to be near other living beings.
Or, on the contrary, he handles people excellently, but professionally he does not even know the basics.
At the middle management level, professional deficiencies can be compensated quite well, especially if there are a few well-prepared subordinates.
However, I see that the higher we look on a certain ladder, the darker is the picture.
I see many leaders who have been in their positions for decades and have not improved at all.
Not primarily in the professional field, because they are forced to do so.
I mean they are stuck in the ideas of 10-20 years ago about how to lead people.
However, the world has changed in the meantime, which they cannot and do not want to understand.
I think a good leader is someone you can learn from.
He’s not bossy, more like a teacher.
From a professional point of view, if a question arises, he knows the answer, or if not, at least whom to ask.
He is aware of his team’s abilities and supports their development, both individually and as a team.
He is firm, but be flexible when needed.
Set boundaries, but don’t stick rigidly to the rules.
He is able to realistically evaluate those who work with him and is able to communicate his comments clearly.
He is able to present his team’s performance and defend it when needed.
I think the biggest challenge as a leader is to meet these expectations while staying true to yourself.
If you don’t have this, because you are forced to do things you don’t agree with, it can lead to tension and frustration.
There are those who can handle this tension and actually feel good in their role.
There are those who are crushed by this tension and either burn out or try somewhere else to see if it will be better there.
I have heard many times that people leave managers, not companies.
I don’t know if this is really true, but it probably happens in a lot of cases.
If you’re stuck with a manager you can’t work with for whatever reason, it’s worth doing some research before you leave.
What bothers you ?
Can it be changed?
Is it best to quit?
What did I learn from all of this?
In a job interview, the personality of the manager can also be part of the decision whether you say yes, but your decision should not be based only on this.
Not just because who knows how long he will be your leader.
Ideally, of course, you can work with a manager who pays attention to your development and supports you professionally.
If the situation is not ideal, look at the alternatives and what you can get out of it.
Don’t forget, everyone is good to something, if not at least he can serve as a deterrent example 🙂
Have fun observing 🙂
1 hozzászólás