Elgondolkodtál már azon, hogy milyen viszonyban vagy a munkahelyeddel?

Számomra a munkahely nagyban hasonlít egy párkapcsolatra.
Végül is a LinkedIn majdnem ugyanaz, mint a Tinder.

Igyekszel a legjobb színben feltűnni a lehetséges új partner előtt.
Aztán az első randin/interjún eldől, hogy lesz-e tovább.
És egy házassági szerződéssel/munkaszerződéssel létre is jön a frigy és elkezdődik az örökkön örökké.
Úgy gondolom a munkaszerződésnek van egy fontos, de kevéssé hangsúlyozott része, a munkaköri leírás.
Ez tartalmazza a munkaadó elvárásait, a szerződés pedig leírja az ezekért a tevékenységekért nyújtott juttatásokat.

Szépen elkezdődik a kapcsolat, elmúlnak a mézeshetek, más néven próbaidő és egyszer csak változásokat kezdesz észrevenni.
Az eleinte egyensúlyban lévő elvárások és ellentételezések elkezdenek elcsúszni.
Egyre több kérés. Egyre kevesebbért.

Nem, vagy nem csak azt kell csinálnod, amiben eredetileg megállapodtatok és ami a munkaköri leírásban le van írva.
Nem csak a saját, de az időközben távozott kollégák munkáit is el kell végezned.
Megkapsz egy előléptetést az összes felelősséggel, de a juttatást, ami járna érte csak cseppenként,
mert „be kell bizonyítanod, hogy érett vagy a munkádat megcsinálni”.
Persze azt senki nem mondja, hogyha egy külsőst vettek volna fel, az egyből mindent megkap.
És persze ott vannak az értékelések, aminek az eredménye csak látszólag tükrözi a munkád minőségét,
mert leginkább attól függ, hogy a cégnek éppen mi az érdeke.
És legyél megértő és vedd fel a tulajdonosi szemléletet, ha a cégnek éppen nincs pénze kifizetni azt, amit kellene.

Mindezek elvezetnek ahhoz, hogy a kapcsolat szépen lassan, de biztosan megromlik és világossá válik,
hogy az örökkön örökké mégsem tartott olyan sokáig.
Ez nem olyan, mint egy baleset, például váratlanul kirúgnak, mert valaki baráthaverjának kell a helyed.
Inkább ahhoz hasonlítanám, hogy a semmi közepén kifogy az autóból a benzin.
Már egy ideje világított a benzinszintre figyelmeztető lámpa, de nem foglalkoztál vele, talán tudomást sem akartál venni róla.
Aztán az autó egyszer csak nem megy tovább, te pedig ott állsz a kérdéssel, hogy hogyan tovább?

Fel vagy készülve erre a helyzetre?
Van tartalék benzin nálad?
El tudsz jutni gyalog a következő benzinkútig?

Többször hallottam azt a gondolatot, hogy „az emberek vezetőket hagynak el, nem cégeket”.
Ez sok esetben tényleg igaz, de szerintem ez egy könnyű általánosítás.
Ismerek olyan eseteket, ahol kiváló vezetők dolgoznak vállalhatatlan környezetben.
Itt az emberek a vezetők miatt nem hagyták el a céget. Legalábbis eddig.

Végül is mindegy, hogy a cég vagy egy vezető miatt érzed úgy, hogy ki kell lépned a kapcsolatból.
A lényeg az, hogy maradj felkészült és próbálj meg tartalékokat építeni.
Nem, illetve nem elsősorban, az anyagi tartalékokra gondolok.
Persze azok is fontosak, hogy túlélj egy esetleges sétát a semmi közepén.

Arra szeretnélek bíztatni, hogy fejleszd magad.
Tanulj egy új nyelvet, új szakmát, menj el egy tanfolyamra, ami tetszik.
Ezek segíthetnek lerövidíteni az utat a benzinkútig, ha esetleg tényleg kifogyna a benzin a semmi közepén.

Jó tanulást:)

Hast du schon einmal über deine Beziehung zu deinem Arbeitsplatz nachgedacht?

Für mich hat der Arbeitsplatz viel mit einer Beziehung gemein.
Schließlich ist LinkedIn fast dasselbe wie Tinder.

Du versuchst, vor einem potenziellen neuen Partner im besten Licht zu erscheinen.
Dann wird beim ersten Date/Interview entschieden, ob es weitergeht.
Und mit einem Ehevertrag/Arbeitsvertrag wird die Beziehung besiegelt und es gebinnt das Märchen was mit immer und ewig endet.
Ich denke, dass der Arbeitsvertrag einen wichtigen, aber unterbewerteten Teil hat, die Stellenbeschreibung.
Die beschreibt die Erwartungen des Arbeitgebers und der Vertrag beinhaltet die für diese Tätigkeiten vorgesehenen Leistungen.

Die Beziehung beginnt gut, die Flitterwochen/Probezeit geht vorbei.
Plötzlich bemerkst du Veränderungen.
Die zunächst ausgeglichene Erwartungen und Vergütungen geraten ins Wanken.
Immer mehr Anfragen. Für immer weniger.

Du sollst nicht das oder nicht nur das tun was ursprünglich vereinbart wurde und was in der Stellenbeschreibung beschrieben ist.
Du sollst nicht nur deine eigene Arbeit erledigen, sondern auch die Arbeit der inzwischen ausgeschiedenen Kollegen.
Du bekommst eine Beförderung mit allen Verantwortlichkeiten, aber die damit verbundenen Gegenleistungen nur Tropfenweise,
denn „man muss beweisen, dass man reif genug ist, seinen Job zu machen“.
Natürlich sagt niemand, dass wenn ein Außenstehender eingestellt worden wäre, würde er sofort alles bekommen.
Und natürlich gibt es noch die Bewertungen, deren Ergebnisse nur scheinbar die Qualität deiner Arbeit widerspiegeln,
denn es kommt vor allem auf die Interessen des Unternehmens an wie deine Leistungen gemessen werden.
Und sei verständnisvoll und vertrete den Standpunkt des Eigentümers, wenn das Unternehmen nicht über das nötige Geld verfügt, um das zu zahlen, was es zahlen sollte.

All dies führt dazu, dass sich die Beziehung langsam aber sicher verschlechtert und klar wird, dass  immer und ewig doch nicht so lange gedauert hat.
Es ist nicht wie ein Unfall, als würde man unerwartet gefeuert, weil der Freund eines Freundes dein Platz braucht.
Ich würde es eher mit einem Auto vergleichen, dem mitten im Nirgendwo das Benzin ausgeht.
Die Warnleuchte für den Kraftstoffstand leuchtet schon seit einiger Zeit, aber du hast nicht darauf geachtet, vielleicht wolltest du es gar nicht wahrnehmen.
Dann geht das Auto plötzlich nicht mehr weiter und du fragst dich, wie es weitergehen soll?

Bist du auf diese Situation vorbereitet?
Habst du Reserve im Kofferraum?
Kannst du bis zur nächsten Tankstelle laufen?

Ich habe immer wieder den Gedanken gehört, dass „Menschen Manager verlassen, nicht Unternehmen“.
Das trifft zwar in vielen Fällen zu, aber ich denke, dass es sich um eine einfache Verallgemeinerung handelt.
Ich kenne Fälle, in denen hervorragende Manager in unhaltbaren Umgebungen arbeiten.
Hier haben die Leute das Unternehmen nicht wegen der Manager verlassen. Zumindest bis jetzt.

Letztlich spielt es keine Rolle, ob de wegen des Unternehmens oder einer Führungskraft das Bedürfnis verspürst, die Beziehung zu verlassen.
Das Entscheidende ist, vorbereitet zu bleiben und zu versuchen, Rücklagen zu bilden.
Ich meine nicht finanzielle Rücklagen, zumindest nicht in erster Linie.
Natürlich sind sie auch wichtig, um einen möglichen Spaziergang im Nirgendwo zu überstehen.

Ich möchte dich ermutigen, dich zu verbessern.
Lerne eine neue Sprache, einen neuen Beruf, besuch einen Kurs, der dir gefällt.
Diese können dazu beitragen, den Weg zur Tankstelle zu verkürzen, wenn dir mitten im Nirgendwo wirklich das Benzin ausgeht.

Gutes Lernen:)

Have you ever thought about your relationship with your workplace?

For me, the workplace has a lot in common with a private relationship.
After all, LinkedIn is almost the same as Tinder.

You try to appear in the best light in front of a potential new partner.
Then it will be decided on the first date/interview whether things will continue.
And with a marriage contract/employment contract, the relationship is sealed and the fairy tale ends with they lived happily ever after.
I think that the employment contract has an important but undervalued part, the job description.
This describes the employer’s expectations and the contract contains the services provided for these activities.

The relationship starts well, the honeymoon/trial period is over.
Suddenly you notice changes.
The initial balance between  expectations and remuneration begins to falter.
More and more inquiries. For less and less.

You should not do what was originally agreed and what is described in the job description.
You should not only do your own work, but also the work of colleagues who have since left.
You get a promotion with all the responsibilities, but the benefits that come with it only come in drops,
because “you have to prove that you are mature enough to do your job”.
Of course, no one is saying that if an outsider was hired, he would get everything right away.
And of course there are the performance reviews whose results only seem to reflect the quality of your work,
because how your performance is measured depends primarily on the interests of the company.
And be understanding and represent the owner’s point of view if the company doesn’t have the money to pay what it should.

All of this leads to the relationship slowly but surely deteriorating and it becomes clear that diamonds are not forwever after all.
It’s not like an accident, like getting fired unexpectedly because a friend of a friend needs your place.
I would compare it more to a car that runs out of gas in the middle of nowhere.
The fuel level warning light has been on for a while, but you haven’t paid attention to it, maybe you didn’t even want to notice it.
Then suddenly the car stops moving and you wonder what to do next?

Are you prepared for this situation?
Do you have spare gas in the trunk?
Can you walk to the nearest gas station?

I kept hearing the idea that “people leave managers, not companies.”
While this is true in many cases, I think it’s a simple generalization.
I know of cases where great managers work in untenable environments.
Here, people didn’t leave the company because of the managers. At least not until now.

Ultimately, it doesn’t matter whether you feel the need to leave the relationship because of the company or a manager.
The key is to stay prepared and try to build reserves.
I don’t mean financial reserves, at least not primarily.
Of course, they are also important for surviving a possible walk in the middle of nowhere.

I want to encourage you to improve.
Learn a new language, a new job, take a course you like.
These can help shorten your trip to the gas station if you really run out of gas in the middle of nowhere.

Have fun learning:)