Képzeld el, 1930-as évek USA, a nagy gazdasági világválság kora.
Egy távíró cég egy távirdász állást hirdetett meg.
Több százan jelentkeztek. Egy nagy váróban várták az emberek, hogy az interjúztatók kijöjjenek és behívják őket.
Tömeg volt, meleg és a szomszédos helyiségből kalapálás hallatszott, mint mikor felújítanak valamit.
A jelentkezők várták, hogy történjen valami.
Egyszer csak egy fiatalember felugrott, odament az ajtóhoz, bekopogott és a választ meg sem várva belépett.
Pár perccel később a cég képviselője kijött az ajtón és közölte a várakozókkal, hogy a fiatalember kapta meg az állást.
Mi is történt itt?
A kalapálás nem felújítás zaja volt.
A cég egyik munkatársa folyamatosan azt morzézta, hogy „ha ezt hallod állj fel, kopogj be, ne várd meg a választ, csak gyere be. Tiéd az állás.”
Az összes jelentkező szakember volt, de csak az az egy fiatalember hallotta meg ténylegesen az üzenetet.
Mit mond ez a történet a ma emberének?
Sokkal nagyobb zaj veszi körül, mint amit egy kalapáccsal csinálni lehet.
Vajon meghallja a neki szóló üzeneteket?
Ki tudja szűrni azt, hogy mi a fontos?
Elég bátor ahhoz, hogy éljen is a lehetőségekkel?
Remélem, ha nem is mindig, de azért egyre többször sikerül neki 🙂
Jó hallgatózást:)
Stell dir vor, die USA der 1930er Jahre vor, die Ära der Weltwirtschaftskrise.
Eine Telegrafenfirma eröffnete eine einzige Stelle als Telegrafist.
Hunderte haben sich beworben. In einem grossen Warteraum warteten die Leute darauf, dass die Interviewer herauskamen und sie hereinriefen.
Es war voll, heiss und aus dem Nebenraum war Hämmern zu hören, als ob jemand etwas renovieren würde.
Die Bewerber warteten darauf, dass etwas passierte.
Plötzlich sprang ein junger Mann auf, ging zur Tür, klopfte an und trat ein, ohne die Antwort abzuwarten.
Ein paar Minuten später kam der Vertreter des Unternehmens raus und teilte den Wartenden mit, dass der junge Mann den Job bekommen habe.
Was ist hier passiert?
Das Hämmern war nicht das Geräusch einer Renovierung.
Einer der Mitarbeiter des Unternehmens klopfte immer wieder: „Wenn Sie das hören, stehen Sie auf, klopfen Sie ein, warten Sie nicht auf eine Antwort, kommen Sie einfach herein. Der Job gehört Ihnen.“
Alle Bewerber waren Profis, aber nur dieser eine junge Mann hörte die Botschaft tatsächlich.
Was sagt diese Geschichte dem Mann von heute?
Viel mehr Lärm umzingelt ihn als das, was man mit einem Hammer machen kann.
Hört er die Nachrichten die für ihn bestimmt sind?
Kann er rausfiltern was wriklich wichtig ist?
Ist er mutig genug, Risiken einzugehen?
Ich hoffe, dass er es schaft, wenn nicht immer, dann zumindest immer öfter:)
Gutes Zuhören 🙂
Imagine the USA, in the 1930s, the era of the Great Depression.
A telegraph company advertised one position as a telegrapher.
Hundreds applied. In a large waiting room, people waited for the interviewers to come out and call them in.
It was crowded, hot, and hammering could be heard from the adjacent room, as if something were being renovated.
The applicants were waiting for something to happen.
Suddenly a young man jumped up, went to the door, knocked and entered without waiting for an answer.
A few minutes later, the representative of the company came out the door and told the waiting people that the young man had been given the job.
What happened here?
The hammering was not the sound of renovation.
One of the employees of the company kept hammering that „if you hear this, stand up, knock on the door, don’t wait for an answer, just come in. The job is yours.”
All the applicants were professionals, but only that one young man actually heard the message.
What does this story tell the man of today?
A lot more noise surrounds him than what you can do with a hammer.
Does he hear the messages intended for him?
Can he filter out what is important?
Is he brave enough to take chances?
I hope he succeeds as often as possible 🙂
Have fun listening 🙂
1 hozzászólás